Levélváltás besúgó és besúgott között

Tar Sándor és Kenedi János levele, Élet és Irodalom, XLIII. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM, 1999. NOVEMBER 12.

„Kedves János, ha még szólíthatlak így, a hír - igaz, és azért választottam a levélbeni "magyarázatot", mert élőszóban nem bírnám elmondani, a hang él, a betű már absztrakció, nincs lelke. Azzal kezdeném, hogy zsarolható voltam, vagyok (most már kétszeresen is az), és ezt ki is játszották ellenem, hogy mikor, már nem tudom, de akkor már volt Profil, de ha jól emlékszem, Beszélő még nem. Hogy mivel zsaroltak, azt most sem írom le, de nem bűntény vagy valami hasonló, mondjuk úgy, hogy valami, amiről nem tehetek.”

Egy levélváltásról

Tar és Kenedi levélváltására reagált Eörsi István, Ungváry Rudolf, Petri Lukács Ádám, Élet és Irodalom, XLIII. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM, 1999. NOVEMBER 19.

„Micsoda katarzis ez? Tíz év hallgatás után lépéskényszerben a nyilvánosság elé áll a spicli, elmondja, hogy zsarolták, de azt már nem, hogy mivel, elmondja, hogy "kínlódott, vívódott", alkoholista lett, éveken át nem írt, anyagot szolgáltat tehát, önsajnálkozó gesztusaival, Kenedinek ahhoz a beteges tételéhez, hogy a Kádár-korszakban a besúgó igazi áldozat volt. Csak legutolsó mondatában emelkedik helyzete fölé: "Nincs már bennem lassan semmi, csak undor és gyűlölet." Errôl a mondatról érezhető, hogy igaz. Az olvasó elkomorul, és összeszorul a szíve.” - Eörsi István

Egy levélváltásról

Tar és Kenedi levélváltására reagált Endreffy Zoltán, Haraszti Miklós és Wilhelm Droste, Élet és Irodalom, XLIII. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM, 1999. DECEMBER 3.

„Nem tudom, van-e egyáltalán értelme egy ilyen kérdésnek Eörsi gondolatvilágában, hiszen Eörsi harcos ateista, márpedig a "bűn" fogalmát a köznyelven és a büntetőjogon kívül fôképp a vallások használják, a vallási diskurzus pedig Eörsi szemében értelmetlen.” - Endreffy Zoltán

Egy levélváltásról

Tar és Kenedi levélváltására reagált Nové Béla, Élet és Irodalom, XLIV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM, 2000. január 21.

„Nem tudom, vajon a környezetvédôk s az éppen elvackolódó halak mit szólnak TGM ama közcélú indítványához, hogy legjobb lenne a Duna fenekére küldeni a Történeti Hivatal egész iratállományát (ÉS 99/47.), ám azt gyanítom, kedves G., ha tettekre kerülne a sor, nem sok magadfajta - valódi - civil állna be ügynökdossziékat hórukkolni az Eötvös utcától az Eötvös-szoborig tartó mozgalmi "élô láncba", amelynek végén Harangozó et. és osztályos társai küldenék a nemzeti közfeledés hullámsírjába nehéz titkokkal terhes aktáinkat... ”