„Szedukszen, szedukszen!”, A vicctechnika működése Tar Sándor novelláiban

Deczki Sarolta, Élet és Irodalom, LXV. évfolyam, 13. szám, 2021. április 1.

„A groteszk, az abszurd és a humor kiemeli ezt a világot a realitásból, és a szürrealitás felé közelíti, ahol nem érvényes a józan ész és a logika. Ahol a gömböc belsejében megszólal a Szokol rádió, és ahol az öngyújtó jelenléte a savanyúságos üvegben éppoly magától értetődő, mint egy esernyő és egy varrógép találkozása a boncasztalon.”

A robogó csontváz, vízipók, Nándi néni és a többiek : a nevek poétikája Tar Sándor prózájában

Deczki Sarolta, Literatura, 2018. (44. évf.) 1. sz. 66-76. old.

„Tar Sándor regénynek alcíme: bűnregény. Ebből következik néhány dolog. Először is ez egy krimi, annak készült a Beszélőben, aztán folytatódott az ÉS-ben. Mi, Mosonyi Alizzal azzal a szándékkal hirdettük meg még a hetilapban ezt a pályázatot, hogy felderítsük, lehetséges-e magyar krimit írni. Olyan krímit tehát, amely a magyar világot ábrázolja. Vajon sikerült-e Tarnak?”

Tar Sándor: író, melós, ügynök

Deczki Sarolta, 2000, irodalmi és társadalmi havi lap, 2017. 5. sz. 21-29. old.

„Tar Sándor életútja, pályája, karriertörténete, kapcsolati hálója egészen különleges mintázatot alkot, hiszen valamennyit alapvetően meghatározta az a bonyolult konstelláció, amit a címben is jelzett három szerep együttese jelentett számára. Aligha túlzás azt állítani, hogy egyedülálló szerepegyüttesről van szó az ő esetében, hiszen kevés olyan alkotót említhetünk, akinek művészi munkája mellett hasonló szerepei is voltak.”

Túl a reményen, (Tar Sándor: A mi utcánk)

Szilágyi Márton, Ex Symposion, 2006. 57. sz.

„A Tar Sándor halála óta eltelt rövid idő nyilván nem lehetett még elegendő ahhoz, hogy az életművet irodalomtörténeti összefüggéseiben értékeljük, de annyi bizonyos: ennek a feladatnak az elvégzésére feltétlenül szükség van. A nyolcvanas években indult pálya felmérése nélkül az utóbbi évtizedek magyar irodalmának alakulástörténete sem érthető, és az eddigi kritikai recepció megállapításai számos ponton egyébként is korrekcióra szorulnak.”

A Sátán fogságában, Tar Sándor novelláinak biblikus közege

Szilágyi Márton, Eső. Irodalmi lap, 2005. (8. évf.) 4. sz. 73-78. old.

„Tar Sándor 2004-es kötetének különösen fájdalmas többletjelentést adhat, hogy ez lett az író utolsó, életében megjelent prózagyűjteménye – s a könyv olvastán ennek hatása alól aligha vonhatjuk ki magunkat teljesen. De ha nem ruházná föl a véletlen ezzel a jelentőséggel az összeállítást, akkor is lenne ennek a kötetnek igen komoly mondanivalója az utóbbi két évtized egyik legjelentősebb magyar írójának pályaképe szempontjából.”