Bevezető képsor: Nagy, sötét ajtószerű tömb, előbb alul, majd körben, a réseken átszivárgó fény, mint valami folyadék csorog át a réseken, majd sötét ablakká válik, melynek üvegei hirtelen kitörnek, szilánkjai között mint a görögtűz ömlik be a vakító fény. Ami arrébb, egy sötét folyosó fal melletti hornyában csorog tovább, le a lépcsőkön, egyre vékonyabban, aztán ki az utcára, ahol elkeveredik a nedves aszfalt fényeivel, lábak tapossák szét. Valaki áll benne, csak a lábait látjuk és a szatyrot a kezében, amiből fénylőn csöpög valami. Kis fénylő patakká válva fut tovább a kockakövek ösvényein.

1.1. Fotóműterem, délután. Valami tetőtér, tágasság, hatalmas ablakok, tükrök, bútor alig, egy széles franciaágy uralja a termet, valamint a megszokott fotós-kellékek, lámpák, állványok, színes napernyők. A szép, húszéves Csillát egy jóarcú fiatalember, Ákos fényképezi különböző pózokban folyamatosan, a fotók témái a kalapok, melyeket a lány cserélget a fején - furábbnál furábbak, divatosak, de van közöttük régi korokat idéző, romantikus is. A változó, néha abszurd vagy túlvilági megvilágításokban a lány arca más-más karaktert kap.

1.2. A fiú kezei, ujjai most robotok a masinán, kattint, csavar. A lány arcát csak akkor látjuk teljességében, mikor a tükör előtt kalapot cserél. Ákos instruálja:

1.3. A lány egy grimaszt vág, kamaszos báj, majd az arca kedvesre, szeretetre méltóra vált.

1.4. A lány szája mókásan legörbül, bohóckodik, majd vadóc vágy jelenik meg az arcán, szinte sóvárgás, nem mosolyog, az ajkai szétnyílnak.

1.5. A végén totálra vált a kép, most látjuk mindketten meztelenek. Csillán mindössze egy aranyszálakból font karkötő (mint egy vékony drótkötél) csúszkál le-föl a csuklóján, ez a karkötő a későbbiekben is gyakran látható. Most koreografálatlan furcsa tánc, ahogy egymást kerülgetik.

1.7. Csilla fején egy nagy karimájú költemény, most letépi a karimát a válláig.

1.8. Aztán a köldökéig-ágyékáig.

1.9. Ákos arcán meglepetés és felismerés, hátrahúzódik, majd eszelős fotografálásba kezd.

2.1. Hatalmas ágy, rajta Csilla és Ákos, az ágy mögött a falon egy másik fotó-montázs: a Piéta, Mária az alélt Jézussal, de itt az anya a Megváltó nagyra nőtt péniszét tartja egyik kezében.

2.2. A két fiatalt hol egymás karjaiban, hol egymásnak háttal alva látjuk.

2.3. A nap pedig balról lassan átmegy az ablak előtt az égbolton, eltelt egy nap. Este lángba borul a fényétől a műterem.

3.1. Fotóműterem reggel. Józan, természetes fények, a roppant ablakon betűz a reggeli nap, a szobában üvegtárgyak szikráznak.

3.2. Csilla ébred, hosszan nézi az alvó fiút.

3.3. Ákos magába kuporodva, oldalt fekve, háttal a lánynak alszik, mint a kutyák, mindkét keze a combjai között. Most gyerek még.

3.4. Csilla nézi egy darabig, szereti is, meg nem is, most keres valami pontot fiú testén, amit szerelemmel megcsókolhatna, nem talál, Ákos teste álmába-zárt, megközelíthetetlen, félig nyitott szájából kicsordult kis nyál fénylik.

3.5. Megcsókolja a fiú tarkóját, majd lelép az ágyról, felkel.

3.6. Az ablakhoz megy, függöny-játék, a szél lengeti a színes fátylakat.

3.7. Csilla mögéjük áll, a fura fény-árnyék hatás most a függöny foltjait rajzolja az arcára, testére - mintha leprás lenne.

3.8. Csilla már felöltözve, fején a bohókás fátylas kalap, az ajtóból még egy pillantást vet az alvó fiúra, majd kilép.

4.1. Szemészeti vizsgáló, nappal. Redőnnyel, függönyökkel elsötétített helyiség, célfények a páciensre.

4.2. A vizsgálószékben Zoltán, egy negyven körüli férfi, komputeres vizsgálat, a férfi szemei előtti szokványos képeket látjuk, ami hol homályos, hol tisztább.

3.3. Később az asszisztensnő elhúzza a függönyöket, felengedi a redőnyt, hirtelen nagy fény. Kint a nap delelőn.

3.4. Az orvos most a fején-homlokán lövő tükörrel világít Zoltán szemébe, vizsgálja.

3.5. Az orvos az asztalán Zoltán papírjait nézegeti, mögötte egy huszonéves, mindig nevető-mosolygó asszisztensnő teszi-veszi magát.

3.6. Zoltán szemben ül az ablakkal, igyekszik úgy helyezkedni a párbeszéd közben, hogy a vele szemben ülő orvos árnyékában legyen, aki viszont állandóan mocorog, így Zoltán is, hogy ne bántsa a szemét a fény.

Csend.

3.9. Zoltán zokogva borul arccal az asztalra.

4.1. Iroda, nappal. Az ablak nélküli helyiségben Zoltánt látjuk három elegánsan öltözött, de kissé gengszter-arcú férfi társaságában, azokon drágább, finomabb, kissé bizarr ruhák, természetesen viselik, a Férfi 1. azt a bohókás selyemsálat is, amin kínai írás és rajzok sejlenek, és aki folyamatosan mosolyog, a szájában csupa aranyfog, ami sajátos módon harmonizál kreol arca, öltönye színével. Zoltán is öltönyben, de csupa zavar, merev benne, inge felső gombja kigombolva, hogy a nyakkendő ne szorítsa, mégis szorít, izzad, feszeng. A rejtett világítás majdnem félhomálya. A Férfi 1. jellegzetesen szláv-arcú, mindvégig nem szól, ő a főnök.

4.2. Zoltán szemüveggel is kissé vaksin nézi a rajzot, nyakék, fülbevalók, karkötők, bokalánc és egy köldök-ékszer. Míg a rajzot tanulmányozza, a többiek őt tanulmányozzák.

4.3. A Férfi 2. felkapcsol egy kapcsolót a falon, vakító fehér fény árasztja el a helyiséget.

4.4. Ebben a fényben a három úr már nem tűnik annyira elegánsnak, de Zoltánt ez nem érdekli.

4.5. Zoltán közben a rajzokban elmerülve.

4.6. Zoltán pénzt kap, meg sem számolja, belegyűri a táskájába, majd a rajzokat is, távozóban a sima, egyszínű falfelületeken nem tudja kiválasztani a kijáratot, a sok gomb közül végül egy nagy szekrénybe nyitna be, nem nyílik, segítségkérően néz hátra a három férfira, most megint elesett, Férfi 2. nyit ki neki egy ugyanolyan ajtót. Mikor Zoltán kimegy, a Férfi 1. a többiekre néz és ujjával a homlokára mutat.

5.1. Bíróságon, délután. A helyiség szokványos, ami szokatlan, a mennyezetről egy nem ide illő, díszes sok-karú csillár lóg, a csiszolt burákban valamennyi égő ég.

5.2. A nyitott ablakon beáramló levegő nemcsak a függönyöket mozgatja, hanem olykor a csillár is megfordul egy picit, ilyenkor a falakon fények mozognak.

5.3. Jelen vannak a bírónő, a jegyző, a két ügyvéd, Zoltán felesége, Edit, jelenlegi élettársa, Ádám, (újgazdag, menedzseröltöny, ékszerek), valamint két vasgyúró kamasz fia és némi közönség. Zoltán sehol.

5.4. A Bírónő az órájára néz, majd az ügyvédekre.

5.5. A feleség és az élettárs valamit suttognak, majd az asszony tétován megszólal. (Bűntudat)

A feleség szégyenben bólint.

6. 1. A bíróság épülete, nappal. Zoltánt látjuk, amint utat tévesztve bolyong a számára ismeretlen és alig látható folyosókon, a látvány Kafkai.

6.2. ...dohos irattárakba, takarítószeres fülkékbe nyit be, máskor egy nagy elektromos kapcsoló-szekrényben találja magát.

6.3. ...keskeny oldallépcsőkön botorkál, a szíve vad dobolását, fújtató szuszogását halljuk, miközben a homályból előtűnő arcok merednek rá, mások dühödten utasítják rendre,

6.4. ...egy mellékhelyiségben kissé elidőz, vizelnie kell, a bidébe vizel, mivel ez női vécé, ő nem tudja, a művelet közben a tükörbe fordul, megtörölgeti izzadó arcát, nyakát, szemüvegét, a tükörben egészen közelről nézi magát, valami foltot lát az arcán, pedig az a tükör foltja,

6.5....az egyik fülkéből egy nő lép ki, megütközve, kíváncsian nézi a jelenetet, tönkrefestett, ráncos, sovány női arc, a férfi ágyéka tájára néz, alig észrevehetően megnyalja a száját.

6.6. Zoltán a tükörben látja a mögötte álló nőt, a kezét, amint az ágyékára simul, pár másodpercig tátva marad a szája az önkéntelen élvezettől,

6.7. majd mikor a nő eltorzult arcát is meglátja a sajátja mellett, észbekap. Elrántja testét, de az arca a nő tükörbéli tekintetének foglya marad.

6.8. Sikítás, kis kézi táskájával a férfi fejét kezdi püfölni, kiüldözi a helyiségből.

6.9. Egy lépcsőfordulóban rászólnak:

7.1. Bíróság, délután. A helyiség, mint fentebb, a szünet letelt, mindenki a helyén. A bírónő is érkezik, a helyére indul, közben végignéz a termen, ekkor nyílik szemben az ajtó,

7.2. és egy amolyan hivatalsegéd-kinézetű férfi kíséretében megjelenik Zoltán, ugyanabban az öltönyben, nyakkendőben, dúlt arccal, izzadtan, lihegve.

7.3. Mindenki hátra fordul, szemrehányás, lenézés, némi elfojtott vidámság, a két kamasz, Zoli és Marci idétlen nyíltsággal vigyorog.

7.4. Zoltán az asztalhoz megy, baljában régimódi aktatáska, jobbal a padok széleit érintve "tájékozódik".

7.5. Derültség a teremben.

7.6. Újabb derültség, a drámát csak Zoltán és a (volt) felesége érzékeli, zavart arccal néha egymásra pillantanak, miközben a többiek már rég tudják a végeredményt, a bírónő gépiesen, hangsúlytalan szenvtelenséggel teszi fel a kérdéseit, nem halljuk, a válaszokat sem, egyet kivéve:

7.7. A hallgatóság összesúg, a két kamasz elszontyoldva figyel, nem értenek sokat az egészből, közben a bírónő gépiesen sorolja:

7.8. Zoltán emlékképei: Kis, másfél szobás lakásban a gyerekek ágya mellett...

7.9. ...fürdetés,

7.10. ...az első iskolába-menet,

7.11. ...és mindenhol ketten, ő és a felesége, derűsen, átölelve egymást, fény, nyugalom, boldogság, mosoly, a férfi emlékeiben már-már elviselhetetlenül rózsaszín idill.

7.12. Más képek is vannak: Zoltán első szemüvege, mely az addig inkább sportos férfinak egy pohosodó, bizonytalan külsőt kölcsönöz, amint ügyetlenül felteszi, viselni próbálja.

7.13. És amikor éjszaka felajzva hazatérve ruhástól, szemüveggel fekszik az asszony mellé, ami szeretkezés közben útban van, összetörik a legkritikusabb pillanatban, Edit üvölt, dühöng az ágyban.

8.1. A folyosón a "nyertesek" vonulása a kijárat, a fény felé, csupa felszabadult könnyedség, végre.

9.1. Egy divatbemutató teremben, délután. Lányok a kifutón, zene, a szokásos hangulat.

10.1. A színfalak mögötti nyüzsgés, Ákos idegesen rohangál.

11.1. A park, délután. Csillát egy park bokrai között elhelyezett padon egy meglehetősen ápolatlan, kopaszra nyírt kutyasétáltató fiú ölelgeti, mellettük egy terrier unottan vakarózik.

11.2. Arrébb házak, az egyik ház nyitott, földszinti ablakán át Miklóskát látni, amint Csilláékat bámulja mozdulatlanul. Kutyaugatás hallatszik.

12.1. Csilla egy taxiból száll ki, majd besiet a divatbemutató épületébe.

13.1. ...az öltözők előtt megnyugszik, a fel-alá rohanás megnyugtatja, méltósággal ül a tükör elé, mindjárt három alak "támad rá", öltöztető-tervező, sminkes, fodrász.

13.2. ...és egy bolha, a meztelen karján, melyre mindhárman riadtan merednek, majd a fodrász egy hirtelen mozdulattal elkapja és a vizzel telt mosdókagylóba dobja, forró vizet enged rá.

14.1. Ismét a tárgyalóteremben. Zoltán a padok egyikében elbambulva mered maga elé, a teremből már mindenki kiment, mikor egy kéz koppan az asztalán, a Bírónő keze.

14.2. Zoltán felnéz a nőre, felugrana, a nő visszanyomja.

14.3. Zoltán lentről néz fel rá, a bírónő most óriás, a szemében szigorúság, de megértés.

14.4. A bírónő keze, csuklóján míves karkötő, valami olyasféle, amit Zoltántól rendeltek.

14.5. Zoltán lenéz, ahol a nő bokáját sejti, majd újra fel, az egész nőre, és hirtelen hihetetlen pontossággal és élességgel "látja" az egész ékszerkollekciót a bírónőn, szinte vakítja a gyönyörűség, pedig csak

15.5. Miklóska, a segédje rázza a vállát,

15.6. Zoltán felnéz a fiú komoly, kissé közönyös arcába, ahol az előbb még a bírónőt látta, majd még feljebb, a terem hatalmas kupolája alatt egy betévedt veréb keresi a kijáratot, minduntalan zárt üvegekbe ütközve, néha megpihen valahol, liheg, majd újra nekiindul.

16.1. A divatbemutató öltözőiben viháncolás, mindenki bolhát keres, a hangulat eufórikusan felfokozott, a mindenkori feszültség most átcsap valami vad, gyerekes, féktelen jókedvbe.

11.2. Az egyik modell összeszorított szájjal a kifutón, hogy el ne röhögje magát, mikor a végén megfordul, vakarózni, majd nevetni kezd.

11.3. A hóna alatt, mintha megfogta volna, eldobja, a közönségnél dermedt csend, majd ováció. Úgy vélik, értik a rendezők szándékát.

12.1. A bíróság folyosója, délután. Zoltán búcsúzik a fiaitól. A két kamasz most riadt, egy kicsit megcsapta őket az esemény súlya.

12.2. A két fiú bólogat, nem tudják mit kezdjenek magukkal, az apjukkal, meg ezzel az egész mindenséggel, Zoltán megöleli őket, ez jó, olyan, mint régen, Marciból kiszakad a sírás.

12.3. Kezet fognak, búcsú.

12.4. Volt felesége a folyosón távolabbról némán figyeli őket, a fiúk közelednek, Zoltán távolodik.

13.1. Az utcán, délután. Az élettárs a bíróság épülete előtt egy menő, nyugati kocsiban várakozik, közben mobilon telefonál.

13.2. A kocsi ajtajai, mint egy madár szárnyai tárulnak ki, mikor a volt feleség és a két kamasz megérkezik.

13.3. Az asszony előre száll be, a két fiú hátulra. Ádám, az élettárs azonnal átöleli az asszonyt, magához szorítja, csók.

13.4. A nő a visszapillantó-tükörben látja, amint két fiú kissé bátortalanul szintén átöleli egymást, arcukat egymás nyakába rejtve.

14.1. Ismét a divatbemutatón, már vége a "bolhacirkusznak", Csillát igazgatják, ő következik.

14.2. Kint, a fellebbenő függöny néhány pillanatra bepillantást enged a kifutóra - hátulról. Fényözön, közönség, mohó szemek, taps, villogó vakuk.

14.3. És két kialvatlan, véreres szem, borostás arc fentről, a padlás egy nyílásából.

14.4. A hajléktalan koszlott hálózsákba bújt teste fent, a gerendák között, arccal a nyíláshoz tapadva.

14.5. Csilla lép ki a függöny mögül, érzéki, vaskos, dacos, mégis mosolygó száj, valami eszelős kalap a fején, ami eltakarja a szemét, testén laza, kissé bizarr ruhaféle, hosszan elnyúló, maga után húzott uszállyal.

14.6. A hajléktalan gyufát vesz elő, a dörzsfelületnek támaszt egy szálat, majd lefricskázza a kifutóra.

14.7. Az égő gyufa képe, amint lassan leesik.

14.8. Csilla uszálya vége lángra lobban, de nem terjed tovább, szinte szép, mikor a lány fordul, mintegy a lángokból lép ki, a nézőtéren síri csend.

14.9. A függönyök mögött a Tűzoltó az oltó-palackokat próbálgatja, csak egy jó.

14.10. Már rohanna oltani, addig ügyetlenkedik, míg a rosszul tartott palackból a nézőkre fúj egy adagot. Sikongatás, viháncolás, a Tűzoltót a Tábornok hangja állítja meg.

14.11. Csilla, mint aki csak most észleli az égő uszályt, egy mozdulattal leveti magáról, mindjárt kis, rövid ruhában lépked tovább, mintha nem történt volna semmi.

14.12. Gyér taps a nézőtéren, valamit a nézők is sejtenek, valami nincs rendjén.

14.13. Nyüzsgés a nézőtér hátterében, izgatott sajtósok vitatkoznak, köztük Ákos.

15.1.Zoltán műhelye, este. Tágas, világos helyiség, ötvöstárgyak, szerszámok, nagy munkaasztal, kis égető kemence, a falakon ábrák, tervek, oklevelek, kitüntetések papírjai. Az egyik sarokban egy ágy, fölötte könyvespolc, egy fénykép a családról, két másik a két kamasz fiúról, bizalmas, puha képek, amatőr fotók, olyasvalaki készítette, aki szerette, akiket fényképezett. Az ágy mellett régimódi ruhafogas, munkaköpenyekkel, arcvédő álarccal, a falnál kis gáztűzhely, főzéshez, kis tégelyekben ólmot, forrasztóónt melegíteni - tábori körülmények. És egy örökké duruzsoló táskarádió.

15.2. Egy kis kamraféle, parányi ablakkal, benne még egy ágy, fölötte a falon távoli tájak kivágott újságból képei, vízesések, a csillagháborús filmek képei, vulkánok. Egy gitár. Központi helyen egy méteresre kinagyított villamosbérlet, a fénykép helyén Miklóska és egy filmsztárnő arcképe. Az érvényesség helyére beírva: Villamosbérlet örökre. Ez Miklóska szobája.

15.3. Zoltán lerakja a táskáját, zakóját, kilép a cipőjéből, a hűtőszekrényből sört csapol magának, majd leül az ágyára.

15.4. Miklóska az ajtóból nézi, vár.

15.5. Zoltán meghúzza a sörösüveget, hátradől, feje a falnak koppan.

15.6. A táskát keresi maga mellett, majd mikor megtalálja, kiveszi a rajzokat, melyek méretüknél fogva kihajtogatva csak a padlón férnek el. Ideges rendezkedés, a sör is útban van, Zoltán idétlenkedése nyomán a kiterjedt papírok szanaszét kunkorodnak a padlón. Zoltán idegesen kutat a táskában.

15.7. Miklóska közönyösen nézi, majd kérdez:

15.10. A fiú legyező-mozdulatokat tesz kezével a férfi szemei előtt, az nem reagál. Később mind jobban közelít Zoltán szeméhez az egyik kezével.

15.11. Megfogja a fiú kezét, nézi, aztán hirtelen megcsókolja. Rövid kis csók, most először, inkább idegen, mint bizalmas. A fiú picit megrándul, aztán hagyja, régóta tud már mindent.

15.12. Egy szemüveget vesz elő valahonnan és a férfi szemére teszi.

16.1. Divatbemutató, a kulisszák mögött, este. A lányok öltözőjében vagyunk, rohanás, ideges átöltözések, sminkigazítások a nagy tükrök előtt.

16.2. Két lány egymás hajába tépve viaskodik, némán, ékszerek, smukkok hullanak szanaszét, gyöngyök gombjai.

16.3. Két csupa fehérbe öltözött, feminin mindenes választja szét őket, mindkettőt durván belökve saját székébe a tükrök előtt, ahol azonnal sminkesek, fodrászok rontanak rájuk, kiigazítandó a történteket.

16.4. A jelenet a többieket is felzaklatja, hirtelen ideges, kapkodó, ingerült lesz a légkör, már-már lázadás, egyikük hirtelen kiissza a körömlakklemosót, majd letépi magáról a ruhát és hány.

16.5. Érkezik a két mindenes, valahová kivonszolják az önfeledten nevető, viháncoló, majdnem meztelen nőt.

16.6. A fellebbenő függöny néhány pillanatra bepillantást enged a kifutóra - hátulról.

16.7. Fényözön, izgatott arcú közönség, taps, villogó vakuk.

16.8. A Tábornok a nagy előtérben ül egy hatalmas fotelben a nyüzsgés közepén és némán figyel. Szikár termet, alig ráncos, kemény, vörösre ivott arc, érzelem nélkül, hideg-kék, szűk szemek.

16.9. A fotel melletti kis asztalkára tett műkéz, ujjai között egy vörös rózsa. Mellette egy üveg márkás ital, már jócskán hiányzik belőle.

16.10. A lányok jöttükben-keltükben egy-egy kacér mosolyt dobnak a férfi felé, majd teszik tovább a dolgukat.

16.11. Csilla érkezik, most végzett, ledobja ruháit, majd lenge alsóban a Tábornokhoz lép. Az ölébe ül.

16.12. Az asztalon a műkéz megmozdul, a virággal a lány felé fordul.

16.13. Csilla megcsókolja a Tábornok homlokát, majd meghúzza a férfi üvegét.

16.14. Egy, a Piétához hasonló testhelyzetet vesznek fel, a Tábornok ölében a lány, a férfi ép keze Csilla ágyékán matat. A lány néha felszisszen, arcán fájdalom.

16.15. Ákos lép be, kezében dosszié, a látvány megbénítja. A fiatal, dúlt arcon döbbenet és utálkozás. Amit lát, az valóban ízléstelen.

16.16. A nyakában lógó masinát a kezei automatikusan kezelik, felvételeket készít, "csípőből", nem néz a gépbe, a látványt rögzíti szemeivel.

16.17. Egy vaskos dossziét dob a Tábornok asztalára, majd kisiet.

16.18. A két mindenest látjuk, amint egy folyosó-sarokban az előbbi, renitens lányt verik. Az ágyékát, összecsavart, vizes törölközővel, az egyik verő a lány száján tenyerel, hogy az ne sikítson, mindkét mindenes arcán átszellemült, boldog derű.

17.1. Zoltán műhelye este. A férfi az ágyon, koszos munkaruhában, mellette a padlón a vagyont érő rajzok szanaszét. Sörös üvegek.

17.2. Miklóska a tágra nyitott ablak elé tolt asztalon ül jóga-ülésben, légzőgyakorlatokat csinál, egy kis alig-ágyékkötő van rajta, mint nagy, indiai elődeinek.

17.3. A műhely a földszinten van, vastag, nap-motívumú rácsok védik a betörőktől, a fiú bentről most olyan, mint valami fekete nap.

17.4. Kintről mint egy bezárt félisten a gyér utcai világításban.

18.1. Divatbemutató, a kulisszák mögött, este. Csilla még mindig a Tábornok ölében, kezében az üveg, az öltöztető rohan be.

19.1. Az öltözőben a tükrök előtt az öltöztető az utolsó simításokat végzi Csilla ruháján, kalapján, jobbról-balról lihegve látszólag megköpdösi az arcát.

19.2. Csilla kilép a függöny mögül a fénybe.

20.1. A padláson a hajléktalan most nem néz a kukucskálón, hanyatt fekszik rongyaiban, arca elégedett, keze az ágyékán, lehunyt szemmel többet lát, mint amit a valóságban odalent láthat. Gönceiből apró lángok pislákolnak, mégsem ég, néha elnyom egyet-kettőt.

21.1. Csilla az bemutató-épület előtt várakozik, este. Kissé részeg, dohányzik, most olyan, mint egy utcalány. Egy kocsi hamarosan érkezik, Ákos a volánnál, fékezés, Csilla nyitná az ajtót, nem nyílik.

21.2. Ákos kiszáll, a csomagtérből két nagy bőröndöt tesz a járdára.

21.3. Csilla nincs nagyon meglepve, végignézi, amint a fiú beszáll és repülő-rajttal indít. Kicsit nézelődik még, késői emberek mennek el mellette, van, aki megbámulja, sötét.

21.4. Vaktában, sétálva elindul valamerre, a bőröndöket a járdán hagyja,

21.5. melyek mellett két koszlott, ormótlan bakancs áll meg,

21.6. majd két erős kéz vastag, tömpe, repedezett, itt-ott sebes ujjai fonódnak a fogantyúkra,

21.7. az arc, a Hajléktalan arca, amint a lány után néz. A jelenet inkább fenyegető, rossz utcai világítás, vizesen fénylő aszfalt, hosszú, éles árnyak.

21.8. Távolról, mint egy sötét árny követni kezdi a lányt a két bőrönddel.

21.9. Rikítóan világított kocsmabejárat, lárma hallatszik ki a nyitott ajtón. Csilla eldobja a cigarettáját, belép az ajtón.

21.10. A Hajléktalan arrébb megáll.

21.11. Leteszi a bőröndöket, a kezeket látjuk, amint leválnak a fogantyúkról, mintha oda lettek volna ragasztva.

21.12. Autók húznak el, néhány sietős járókelő, egy alkalmi szerelmespár alkudozik a kocsma falánál, a Hajléktalan csak áll, mint egy sötét szobor.

21.13. Csilla lép ki a kocsmából, nevetgél, az ajtóig kísérik alkalmi hódolói, kint rágyújt, majd megy tovább, látszólag cél nélkül, a Hajléktalan követi.

21.14. Már a férfi is túlhaladja a kocsmaajtót, mikor két fiú lép ki, és Csilla után erednek.

21.15. A hajléktalannal találják magukat szemben, aki megfordulva útjukat állja, két kezét kitárva a bőrönddel.

21.16. A fiúk mennének el mellette a lány után, de nem tudnak.

21.17. A két fiú kakaskodna, de a Hajléktalan összeüti a fejüket a két bőrönddel.

22.1. Zoltán műhelye este. Az ablakban Miklóska szobor-teste. A fiú révült arccal, lehunyt szemmel meditál.

22.2. Majd mikor kinyitja a szemét, kint, a járdán előtte áll Csilla. Mintha a fiú képzelete varázsolta volna oda. Most nincs reflektor, cél-fények, mint a kifutón, a nő mégis vonzó látvány. A fiú is. Most pár pillanatig megbabonázva egymás szemébe mélyednek, áll minden. Csilla kezében kis lapos üveg, most iszik belőle, majd megszólal:

22.1. Zoltán műhelye este. Sötét van. Miklóska megrázza az alvó Zoltán vállát.

23.1. A bejárati ajtó, láncok, lakatok, Miklóska ajtót nyit, Csilla a majdnem meztelen fiú előtt egy picit gyönyörködik, már-már a fiúra borul, aki megtámasztja.

23.2. Sejtelmes játék, ölelkezés, csókok, Miklóska kissé tartózkodó, a szájra kapott csókot mintha kerülné, utána lopva megtörli a száját. A sötét műhelybe vezeti a lányt, és mindketten a meglepett Zoltán mellé feküsznek,

23.3. ahonnan Miklóska ügyesen kiszáll, miután Zoltán karjait a lány köré fonja. Csilla szenvedéllyel viszonozza a férfi csókjait.

23.4. Nincs válasz, Miklóska keze nyúl bele a képbe, leveszi Zoltán szemüvegét.

24.1. Zoltán műhelye reggel, az ágy, a két egymásba fonódott test, pihenve egymás ölében, közben az ablak előtt vörösség, pirkad.

24.2. Az ágyban csak Csilla, most bejön Miklóska félmeztelen, kiemeli a lányt az ágyból.

25.1. Divat-stúdió, nappal, szabás-varrás, a modellek unottan asszisztálnak a szabók szélvész-szerű tevékenysége közben.

25.2. A Tábornok a szokott helyén, a műkéz az asztalon, "ujjai" között egy szál rózsa.

25.3. Zavart csend, aztán az egyik modell a férfi fülébe súg valamit.

25.4. Kavarodás, majd a két feminin mindenes társaságában megjelenik Ákos, arcán feszült dac, elszántság.

25.5. A Tábornok lerántja a fiú fejét az ágyékához.

25.6. Ákos arccal ágyékközelben.

25.7. A Tábornok a fiú tarkójába-hajába mar, Ákos öklével a férfi ágyékába üt teljes erőből. A Tábornok felordít, a két feminin mindenes azonnal megjelenik, de Ákos már nincs sehol.

26.1. Zoltán ötvösműhelye kívülről, nappal. Kis elhanyagolt kert, szemben valami kifőzde. Miklóska egy a fűre terített pléden ül jóga-ülésben, légzőgyakorlatokat végez és figyel. Hamarosan a kifőzde asszonyai nagy lábasokkal átjönnek az úton, és a lefőtt csontokat átdobálják Zoltán szomszédja kertjébe, nevetgélnek, látható, nem először teszik. A bokrok közül szinte azonnal két kutya rohan elő, de egyelőre csak kerülgetik a forró csontokat, szaglásznak, nyüszítenek, néha idegesen egymásba marnak.

26.2. Miklóska látja, a csontokon még sok hús van, nyel egyet.

27.1. Ötvösműhely, belső, nappal. Zoltán az ágyon heverész, Miklóska belép.

27.2. Zoltán kábán néz fel, majd felül.

27.3. Kotorász a zsebeiben, néhány gyűrött bankjegy kerül elő, és némi aprópénz, Miklóska kitartóan vár.

Csend.

27.4. Zoltán a fiú kezéért nyúl, az vonakodva enged az érintésnek.

28.1. Csilla nagyszüleinek háza előtt, másnap, alkony. Kissé ósdi, de még mindig elegáns, amolyan jobb, polgári ház, kis park az épület előtt. A környék nem villanegyed, de látható, hogy jobb emberek laknak errefelé.

28.2. Csilla egy taxiból száll ki.

28.3. A szomszéd ház kerítése előtt a Hajléktalan ül a járdán, mintha aludna vagy mint aki belőtte magát. Mellette Csilla két bőröndje. A lány nem veszi észre.

28.4. Csilla arcán meglepetés, de tetszik neki a bók.

28.5. A taxis az ágyékára teszi a kezét.

28.6. Csilla arca mosolyog, de töprengő.

28.7. Csilla keze a csengőn, mellette a Hajléktalan a két bőrönddel, most leteszi Csilla mellé, a lány meglepődve:

28.8. Meleg van, a férfin mégis egy csomó gönc, de a mellkasán nyitva, látszik egy boltozatos, izmos felsőtest, középen végigfutó, vöröses, hosszú műtéti heg, jellegzetesen egy szívműtét nyoma. Az arca most közelről vonzó, fiatalos arc, de roppant ápolatlan, a szemei mint egy megszállotté vagy egy alvajáróé, fogai hiányosak, rosszak, koszos kezein lerágott körmök, bal szemöldöke mellett kis ovális anyajegy.

28.9. Nagyapa nyit ajtót ebben a pillanatban, Csillával egymás nyakába borulnak, az öregúr lelkesedik, de a hajléktalanra nézve tanácstalan.

28.10. A Hajléktalan nemet int maga előtt mindkét nyitott tenyerével és lomhán megfordul.

28.11. Nagyapa és Csilla bemennek a bőröndökkel, a Hajléktalan a taxishoz:

28.12. A hajléktalan kisebb köteg pénzt vesz elő az egyik zsebe bugyrából, lassan, aztán átteszi a másik zsebébe. A mozdulatai lusták, lassúak, a taxis mérsékelt érdeklődéssel nézi. Aztán az autórádióhoz nyúl, keresne valami állomást, mikor elönti az üvegtörmelék, az első szélvédőt verte be a hajléktalan, aki mint az alvajáró, már több lépés távolságban bandukol, mintha mi sem történt volna.

28.13. Tolatásba kapcsol, hogy elérje a férfit, mikor odaér melléje, a hajléktalan bódult arccal oldalra néz, majd emeli az öklét az oldalsó ablak felé, a taxis riadtan gázt ad, tolat tovább, majd a férfitól nagyobb távolságban megáll. Gyorsan kiveri a maradék üveget a szélvédőből, ne zavarjon, ekkor még látja a hajléktalant, közben:

28.14. Indít, de a férfit már nem látja sehol.

29.1. Csilla ismét a kapuban, de már sem a taxi, sem a hajléktalan nem látható. Az úttesten üvegtörmelék. Hamarosan a taxis fékez mellette, nem áll meg, csak dühösen kiüvölt a kocsiból:

29.2. Csilla semmit sem ért, Nagyapa a lakás ajtajában kitárt karral várja vissza a lányt, más nem is érdekli.

30.1. Csilla nagyszüleinek háza, belső. Előszoba, Nagyapa épp cipőpucolást hagyott abba. Kissámli, cipők, kefék. Nagymama, Csilla, ölelkezés.

30.2. Nagyapa mindjárt visszaül a helyére, és amint Csilla kilép a cipőjéből mindjárt besorolja a többihez, majd beviszi Csilla szobájába a bőröndöket.

30.3. Csilla szobájában nagy szárítóállvány tele száradó ruhákkal, vasalódeszka. Az idős, de mozgékony asszony gyorsan egy kosárba szedi a ruhákat.

30.4. Csilla az előszoba tükrében igazgatja magát, Nagyapa kezében egy cipővel és a kefével csodálattal nézi. Most látjuk, hogy laza felső protézise néha leesik az alsóra.

30.5. Már Nagymama is az előszobában, aggódva néznek a lányra.

30.6. Nagyapa vidám rosszallással csóválja a fejét.

30.7. Az öregek szobájában. Terített asztal, rögtönzött szendvicsek. Alig esznek.

30.8. Az ablakon át fák látszanak, az utca túloldalán egy óvoda kertje, arrébb egy elhagyott, romos villa, elvadult kertjében diófák. Az a Diós. Csilla azt nézi.

31.1. Zoltán műhelyének kertje, nappal. Miklóska jóga-ülésben a füvön. Nemsokára megjelennek a kifőzde asszonyai a csontokkal, átdobálják a szomszéd kertjébe. Miklóska figyel, majd átugrik a rozzant drótháló-kerítésen.

31.2. A két kistestű kutyát morgással, kurjantásokkal elűzi a csontok mellől, amiket aztán gyorsan egy műanyag tálba szed a kutyák dühös csaholása közepette.

31.3. Zoltán műhelye, belső, nappal. Zoltán az ágyon, a padlón üres üvegek. Miklóska lép be a tállal.

31.4. Megrázza Zoltán vállát.

31.5. Zoltán felül, dörgöli a szemét, másnapos, borostás, ápolatlan.

31.6. A fiú elé teszi a tálat a padlóra a rengeteg húsos, még gőzölgő csonttal.

32.1. Az elhagyott villa, külső és belső, alkony.

32.2. Csilla átvág a nagy, elhanyagolt kerten az öreg diófák között, az épület romos, az ajtók, ablakok leszakadva vagy kiverve, a lány kis batyujával óvatosan lép be az épületbe.

32.3. Bent a nyomor temploma. A valaha jobb napokat látott, még mindig mutatós terem kissé megkopott pompája a falak és a mennyezet kialakításában, lent egy menedékhely. Koszlott matracok, szivacsdarabok, deszkákból összeeszkábált ágyféle ládákban ülnek, nyolc-tíz személy van bent, köztük nők is, torzonborz fejek, fogatlan szájak, gyulladt szemek, borvirágos orrok, borosüvegek, műanyag flakonok szanaszét. Középen nagy asztal, viszonylag ép, most épp egy emeletes ágy szerepét tölti be, rajta is feküsznek, vélhetően alatta is, mert azt a teret az asztalról lelógó pokrócok takarják. Csillát többen már ismerősként üdvözlik, ováció.

32.4. Csilla zavarban, felrak mindent az időközben szabaddá lett asztalra, majd kíváncsian kissé félre libbenti a lelógó pokrócot. Valaki rákiált:

32.5. Egy fiatalabb férfiarc bújik elő az asztal alól két pokróc között.

32.6. A többit már kívülről, egy üvegajtón át látjuk, Csillát lassan körbefogják, beszélgetnek vele, valaki villanyt gyújt - lelógó madzagon csupasz égő - aztán a lány kifelé indul, pár lépést kísérik, majd visszarohannak az asztalhoz.

32.7. Csilla ismét átvág a kerten, most rosszkedvű, alig tartja magát. Hirtelen egy alak magasodik előtte: a Hajléktalan. Most nincs rajta annyi gönc.

32.8. A férfi hirtelen magához öleli, nem vad ez a mozdulat, de határozott, és olyan, mint egy satu, a lánynak elakad a lélegzete, borostás száj tapad az övére, egy kéz az ágyékába mar. Csilla magához térve lefelé csúszik ki a karokból, majd szabadulva futni kezd, a férfi bambán néz utána.

33.1. Őtvösműhely, belső, alkony. Gyér fény szivárog be az ablakon, a rácsok rajzolata a szemközti falon. Zoltán és Miklóska a nagy munkaasztalnál dolgoznak villanyfénynél. Az asztal közepén a rajzok, mércék, vázlatok, érmékre karcolják a mintákat. Zoltán órás-lupével dolgozik, amit néha nyeles nagyítóra vált, Miklóska csak úgy.

33.2. Zoltán szemével látunk, a képek, rajzolatok összemosódnak, a férfi izzad, igazgatja a lupét, leveszi, szemüveget tesz fel, hiába. Abbahagyja, iszik, majd ledől az ágyra, bekapcsolja a kis hordozható tévét. Divatmagazin megy, Csilla is látható a képernyőn, Miklóska érdeklődve felpillant. Zoltán előtt a tévé csak egy világító doboz.

33.3. Feláll, felkapja a tévét, kiviszi a műhelyből.

33.4. Az ötvösműhely kertje, alkony, ömlik az eső. Zoltán kilép a tévével és leteszi a fűre. Még mindig megy a divatműsor, az eső mossa a készüléket, áznak a lányok, a ruhák, majd tompa kattanás és elnémul a készülék, kicsit füstöl, elmegy a kép is.

33.5. Zoltán ég felé tartott arcát áztatja.

33.6. Hirtelen előtűnik a nap a felhők közül, az eső sűrű, ezüst szálai látszanak.

33.7. Miklóska az ajtóban áll és figyel.

34.1. Csilla álma. A lány szobája, belső, éjszaka. Csilla álmában hánykolódik az ágyán, majd átúszunk a másik képbe,

34.2 mely a disznóól, belülről, meglepően tágas, a falak helyén(?) Csontváry Napút című festménye, benne vagyunk. A szalmán Csilla és a Hajléktalan vadul és odaadóan szeretkeznek. Félhomály, inkább sötét, a közösülés, az extázis önfeledt hangjai.

34.3. Egymásba kulcsolódó, szinte ölelkező kezek, ujjak, a Hajléktalan és Csilla ujjai.

34.4 Már végeztek, némán feküsznek egymás mellett.

34.5. Ismét a lányra borul.

35.1. Ismét Csilla szobája, éjjel, a lány éppen felriad, éjjeli lámpát gyújt, az arca csurom víz, liheg.

35.1. Kis mobiltelefonért nyúl, tárcsáz.

36.1. Csilla az utcán, reggel. A lány a járdán megy, egy autó fékez mellette. Ákos. Lassan megy a lány mellett, a lehúzott ablakon át beszél Csillához.

36.2. Kocsi belső, Csilla már bent ül.

37.1. Ákos műterme, fotózás, beállítások, más-más ruhákban, tartásban, a fiú már meztelen, Csilla darabonként vetkőzik, minden darab egy újabb felvétel. Reggeli nap.

37.2. Ákos leteszi a gépet, egy ideig gyönyörködik a lányban.

37.3. Egy üvegből hosszan kortyol, majd az ágyra rántja a lányt, összeborulnak.

37.4. Az ágyon már csak Ákos, meztelenül a delelő nap hevében, a nap később átúszik az ablak másik felére, délután van, a fiú még mindig az ágyon.

37.5. A padlón szétszaggatott ruhák darabjai.

38.1. Divatbemutató, este. A kulisszák mögött a megszokott kapkodás, idegesség.

38.2. A kifutó. Csilla úgy bújik ki a függöny mögül, mint egy konferanszié, majd elindul, majdnem a kifutó végére ér a félhomályban, mikor a fények rácsapnak,

38.3. (közeli) és Csilla ott áll egy halom drága ruhákból kreált, összemocskolt hajléktalan göncben, fogatlanul, lerágott, mocskos körmökkel, félretaposott, kerekorrú férficipő a lábán, kezében az elmaradhatatlan reklámszatyor a másikban boros üveg. Kirobbanó nevetés és ováció vegyesen a nézőtéren.

38.4. A kifutó felülről, a Hajléktalan arca, amint a látványtól egy hangtalan ordításra nyílik a szája.

38.5. A függöny mögött riadt zavarodottság.

38.6. A két feminin mindenes megjelenik.

39.1. Az elhagyott villa kertje, alkony. Csilla a diófák között lépdel adomány-csomagjával, a villához közeledik. Menet közben kiissza kis lapos üvegét és eldobja. Kissé mámoros.

39.2. Bemegy a tárt ajtón, nem talál senkit, csak a rongyokat, holmikat.

39.3. A nagy asztalhoz megy, ráteszi a csomagját, a pokrócok most is takarják az asztal alatti birodalmat, (sátor) Csilla picit félrebillenti az egyiket, benéz, a Fiatal hajléktalan néz vele szembe, mellette egy nő alszik.

39.4.Csilla átmegy a termen, a teraszra vezető ajtó mellett pokrócba burkolt valami, lehajtja a pokrócot egy kicsit, Rozi néni. Halott.

39.5. Menekülve lép ki a hátsó teraszra, meglátja a kert végében tüsténkedő hajléktalanokat, száraz ágakat égetnek, vidáman állják körül a tüzet, borozgatnak.

39.6. Csilla most veszi észre, hogy előtte a lépcsőn egy férfi ül, a Hajléktalan. Most feláll, szembefordul a lánnyal, hatalmas kabát van rajta, minden ruhadarabjából, még a hajából is csöpög valami nedvesség. Csillához közelít.

39.7. A lány, mint aki megadja magát a férfi mágikus tekintetében, most csak bólint.

39.8. Mikor a férfi ölelésre tárja a karját, kinyílik rajta a nagy kabát, Csilla karjai is ölelésre tárulnak, összeborulnak.

39.9. A férfi most lenyúl, egy rántással szétnyitja a nadrágját, Csilla segít neki, mikor a férfi vadul beléhatol. Csak állnak így néhány pillanatig, majd a férfi egy öngyújtóval meggyújtja magát. A lány sikít, de nem tud szabadulni, kegyetlen öleléssel tartja őt fogva az eleven láng.

39.10. Aztán egy őrült tánc, állva-közösülés, lángokban.

39.11. Később eldőlnek, a férfi Csillára. A kert végében a többiek felfigyelnek a látványra, néhányan kiabálva rohanni kezdenek a két elevenen égő test felé, mások mulatnak az egészen. Valahol megszólal egy autó-riasztó, elkeveredik Csilla sikításával.

40.1 Kórházi rendelő, nappal. Ákos hason fekszik a vizsgáló asztalon, testén fura kiütések.

40.2. Kórházi szoba és folyosó, nappal. Egy felismerhetetlen, tetőtől talpig bepólyált test, Csilla, fekszik az ágyon, csak a szeme látszik a kötésből. Nagymama és Nagyapa az ágy szélén ülnek.

40.3. Nagyapa felugrik, dühösen:

40.4. Később az ablaknál áll, kifelé néz az udvarra, némán zokog, arcán lecsorognak a könnyek.

40.5. Folyosó. A székeken, lócákon vakok, bekötött szeműek, sérültek, fehér botok. Csilla szobájának kis kémlelő-ablakán most a Tábornok néz befelé. Nem lép be, elnyomja a cigarettáját az ajtófélfán, majd a kezében lévő rózsát műkeze lassan elmorzsolja, később ledobja az ajtó elé.

40.6. A tetőablakon betörő fény-nyalábban a virág úgy hat, mint egy színes rongydarab, a jövés-menésben valaki akaratlanul arrébb rúgja.

40.7. Ákos tűnik fel a folyosón, menet közben ölti magára az ingét, elhalad Csilla kórterme előtt, most nem lát, nem hall, rátapos a Tábornok rózsájára és kisiet.

41.1. Ötvösműhely, délután. Zoltán részegen dühöng a műhelyben.

41.2. Leveri a szerszámokat az asztalról, széttépi a rajzokat, majd égnek emelt két ököllel üvölti:

41.3. Hatalmas erővel felborítja az asztalt, majd lihegve megáll a feldúlt helyiség közepén. Az ajtó felé néz, hunyorog.

41.4. Az ajtóban a két fia áll, rémülten figyelik az apjukat egymás kezét fogva.

41.5. Zoltán közelebb megy, azt látjuk, amit ő, két homályos alakot, később kissé élesebben.

41.6. Összeöleli őket, tapogatja arcukat, simogatja őket, csendesen sírdogálva szipog.

41.7. A két fiú már a kertben, távozóban. Marci visszainteget.

41.8. Ötvösműhely, belső. Zoltán négykézláb mászkál a padlón, a levert szerszámok között válogat, majd megtalál két pontozót, hegyükkel fölfelé az ökleibe szorítja azokat és a szék lapjára támasztja. Térdel a szék előtt, a szemeinek irányított két szerszámmal, majd hirtelen belehajol azokba, hogy kiszúrja a szemét. Csak a szemüvegét préseli bele a fejébe, az egyik üveg szilánkjai vért fakasztanak, a szemüveg szárai letörnek, Zoltán vadul letépi a szemüveget a fejéről, újabb eszelős kísérletbe kezd.

41.9. Miklóska lép be a gitárjával, a hangszert leteszi az ágyra, majd csendben elkezd rendet csinálni, ügyet sem vet a szék és a pontozók fölé görnyedő férfiról.

41.10. Zoltán inkább hallja a zajokat, mint látja a fiút, most, mint aki elszégyelli magát, eldobja a pontozókat, feláll, a homloka vérzik, leül az ágyra.

42.1. Kórház folyosó, fürdő, nappal. Csilla a kórteremben az ágyon fekszik, úgy tűnik, alszik, a Nővér 1. halkan benyit, majd visszacsukja az ajtót.

42.2. Csilla felül, akaratlanul is hallja kintről a párbeszédet.

42.3. Kórház folyosó, fürdő nappal. Csilla a kórterem ajtajában kifelé kémlel, majd elindul a fürdő felé egy törölközővel. Már nincs nagyon befáslizva, csak a feje, arca. Nehezen, de már jár, mozog.

42.4. Egy ápolónő észreveszi, majd rosszat sejtve a lány után indul.

42.5. Csilla benyit a fürdőbe.

42.6. Fürdő belső. Csilla magára zárja az ajtót. Lassan a tükör elé megy, megáll előtte és lassan bontani kezdi az arcáról a kötést.

42.7. A hosszú fásli fehéren hull a kövezetre.

42.8. Csilla dermedten nézi az arcát, hajatlan fejét, szempillája, szemöldöke sincs, ajkak alig, és az arc mint egy leprásé. Színtelen, alig látó szeméből könny csorog.

42.9. Körülnéz, majd hirtelen felkapja a fém szeméttartót és a tükörbe vágja. Kórházi szemét és tükördarabok hullnak rá.

42.10. A kövön kuporog és egy tükördarabbal a csuklója környékét nyiszálja.

42.11. Reccsenés, az ápolónő és két társa szakítja be az ajtót, és a lányra vetik magukat.

42.12. Kórterem, belső. A rángatózó, őrjöngő Csillát lefogják, injekciókat kap, az orvos újra kötözi az arcát, fejét.

42.13. A duruzsoló beszédtől és az injekcióktól Csilla hamarosan elalszik.

43.1. Ötvösműhely belső, este. Miklóska az égető kemence előtt, mellette az asztalon az égetésre szánt, kisebb-nagyobb érmék, táblácskák.

43.2. Zoltán az ágyon ül, kezében Miklóska gitárjával, egyszerűbb futamokat gyakorol. A szemén sötét szemüveg.

43.3. Miklóska nem válaszol, becsukja a kemence ajtaját és vár.

43.4. Zoltán a fiú mellé megy a kemencéhez, már csak az igen erős fényeket látja, mint egy-egy villanást, de nagyon figyel.

43.5. A kémlelő nyíláson látjuk, amint a kemence forró belsejében egy női alak változtatja a színét, egy Mária-alak.

44.1. Csilla nagyszüleinek háza, belső. Nagyapa, amint összeszedi az összes tükröt a lakásban. Még Nagymama táskáiban is keres/talál.

44.2. Az utca és a kert, egy taxi áll meg a ház előtt, Csilla és Nagymama érkezik, a lány arcán laza fedő-kötés.

44.3. Nagyapa az ajtóban, mosolyogni igyekszik, kitárt karral várja a kerten átsiető Csillát, Nagymama öregesen lemarad kissé.

44.4. Csilla nem borul bele a kitárt karokba, puszit sem ad, mindjárt a szobájába megy.

44.5. Csilla szobája, belső. Csilla keres valamit, szekrényt nyit, fiókot húzgál, majd kiszól:

44.6. Nagyszülők az előszobában rémülten néznek egymásra.

44.7. Nagymama benyit Csilla szobájába egy kisebb tükörrel, a lány keze elveszi tőle és becsukódik az ajtó.

44.8. A két öreg rettegve áll a zárt ajtó két oldalán.

44.9. Kisvártatva nyílik az ajtó, és kijön a lány. A díszes, nagykarimájú fátylas kalapot viseli. Különös, anakronisztikus jelenség ebben a környezetben. Nagyapa a baleset óta először mosolyog, nevet, felső protézise leesik az alsóra.

45.1. Ötvösműhely, nappal, belső. Zoltán a munkaasztal előtt ördöngős ügyességgel kapcsokat, akasztókat, ékszer-füleket illeszt egymásba, sötét szemüvegével a levegőbe "néz", látszik, ujjai maguktól dolgoznak.

45.2. Zoltán csuklóján óra, de üveg nélkül, most az ujjait látjuk, amint kitapintja a mutatókat.

45.3. Megtalálja az üveget, bort tölt a pohárba, keveset, ásványvízzel hígítja, iszik.

46.1. Csilla nagyszüleinek háza, Csilla szobája, délután. Egy pszichológus beszélteti a lányt a besötétített szobában. Csilla fején most is a fátylas kalap.

46.2. A nagyszülők szobájában. Nagyapa és Nagymama az asztalnál ülnek.

47.1. Ötvösműhely, belső, este. Miklóska és Zoltán a nyitott ablak előtt az asztalon ülnek jóga ülésben. Zoltán tartása még nem egészen szabályos, de látszik, már gyakorolt.

47.2. Zoltán hirtelen köhögni kezd.

47.3. Az ablakon át a "csontos" kutyákat látni, amint meredten figyelik a két alakot.

48.1. Csilla szüleinek háza, Csilla szobája, délután. Csengő szól az előszobában.

48.2. Csilla az előszoba ajtó kis ablakán kiles, nem lát senkit. Abban a pillanatban megszólal a telefon. A lány felveszi.

48.3. A lány hihetetlen izgalomban gyorsan a fejére teszi a kalapot a fátyollal. Már kopognak, Ákos lép be, nyakában az elmaradhatatlan fényképezőgép. Csak nézik egymást.

48.4. Csilla szobája, belső. A lány az ágyra ül, a fiú állva marad az ajtónál. Csilla lassan felemeli a fátylat az arca elől, Ákos ösztönös fotózásba kezd, "csípőből", közben a lányt nézi, az arcán viszolygás, már-már undor. Csilla tovább vetkőzne, de a fiú tiltakozik.

48.5. A lány feláll, lassan közelít, a fiú kitér előle.

48.6. Csilla már egy megvadult, kiéhezett nőstény, a fiúra veti magát, húzná le annak ingét, nadrágját, Ákos védekezik, különös, ádáz küzdelem, Ákos azon igyekszik, hogy az arca ne érjen a lányhoz, Csilla már kiabál.

48.7. Csilla most hirtelen háttal fordul, fenekét a falnak szorított fiú ágyékához nyomja. Ákos most felülről fotózik.

48.8. Csilla most eléje térdel, esedezve...

48.9. A fiú egyik kezével ezt is fotózza, közben ellöki magától a lányt.

48.10. Csilla a fiú lábaira borulva zokog. Aztán hirtelen feláll, letép magáról mindent, ott áll Ákos előtt meztelen testtel, majd pózolni kezd, mint egykor, le-föl jár a fiú előtt, aki folyamatosan fotózza.

48.11. Aztán Csilla hirtelen közel lép a fiúhoz, és mire az észbe kap, szájon csókolja. Majd kitépi a kezéből a masinát és szíjánál fogva verni kezdi vele a fiút.

48.12. Ákos menekül ki a szobából, Csilla térdre esik és a géppel a padlót veri. Már nem sír.

48.13. Egy szétvert fényképezőgép darabjai a padlón, kunkorodó film.

49.1. A "Diós"-park, éjjel. Csilla a fák között andalog fátylas kalapjában. Arrább a kastély képe holdfényben, mint egy gyönyörű kísértetház.

49.2. Csilla már ott áll, ahol a baleset történt, kezében a kis lapos üveg. Az udvaron téglarakások, sóderhalmok, valami elkezdődött.

49.3. A fák között sétál, néha iszik, megpillant egy összeégett törzsű fát.

49.4. A kastélyban, belső. Csilla abban a teremben áll, ahol a hajléktalanok laktak. Most teljesen kihalt, a beszűrődő fényekben rengeteg hátrahagyott mocsok, szemét. A középen álló asztal még mindig "lefüggönyözve" néhány pokróccal, de már nem teljesen zárt, mint korábban.

49.5. Csilla bemászik az asztal alatti birodalomba.

49.6. Bent vagyunk a "sátorban" a hatalmas asztal alatt, a lány végigfekszik a rongyokon, lassan széttárja lábait. Göncöket vesz fel az arcához, szagukat magába szívja, testéhez szorítja, lassan elborítják a koszlott ruhaneműk.

49.7. Egy patkány orra, figyelő szeme az asztal lábánál.

49.8. Csilla a Nagyapáék házához közelít, már messziről lát valami kis csomagot a kapu előtt. A csomag mellett kis gyertya ég.

49.9. Csilla a kapunál, a kis csomag felsír, egy gyerek, a lány gyorsan felkapja, körülnéz, sehol senki. Picit kitakarja a rongyokból, fiú, kis véres ajándék, bal szemöldöke mellett pici anyajegy. És most megszólal valahol ugyanaz az autó-riasztó hang, ami az égéskor.

49.9. Csilla magához szorítja a csöppséget, és valami iszonyú, kicsit ziháló, hörgő, mégis gyönyörrel teli sóhaj szakad ki belőle.

50.1. Ötvösműhely, belső, nappal. Zoltán egyedül ül az üres munkaasztalnál, várakozik. Csend van. Később Miklóska lép oda.

50.2. Nagyalakú, egyszerű medaliont tesz Zoltán elé az asztalra. Közepén színes zománckép, a kemencében már látott Mária-alak.

50.3. Zoltán felemeli az ékszert, szakértően végigtapogatja az ujjaival.

50.4. Miklóska tovább sorolja a színeket, már nem halljuk, az ablakon betűző fényben a két alak meghitt testtartása, közelsége. Két kiegyensúlyozott ember.

50.5. Zoltán a végén elégedetten dől hátra, mint aki jólesően elfáradt.

51.1. Park, nappal. Zoltán és Miklóska nagy fák között sétálnak, Zoltán szemén fekete szemüveg, sportos ruha.

51.2. Miklóska az egyik pad felé vezeti Zoltánt, leülnek.

51.4. A környék kissé kihalt, két kicsi gyerek ügyetlenül labdázik.

51.5. Miklóska elmegy pár lépést, onnan jól látja, hallja Zoltánt, a gyepre ül jóga-ülésbe és meditál.

51.6. Zoltán hátradől, sütteti arcát a nappal, a fehér bot a lábai között. Később gyereksírást hall, izgatottan előre dől a hangra. Kiszalad a száján:

51.7. Később halljuk, hogy a gyerek felkacag.

51.8. Zoltán megnyugodva dől hátra, mosolyog.

51.9. A labdázó kisgyerekek elrúgják a labdát, amely Zoltán felé pattog.

51.10. Zoltán figyelő arca, füllel figyel, majd ügyesen elkapja a labdát.

51.11. Zoltán a hang felé dobja a labdát.

51.12. Miklóska figyelni kezd, majd feláll, a nőt nézi fedezékéből, de a fátylas kalap miatt nem látja az arcát.

51.13. De mikor a kezére néz, felismeri a fonott karkötőt.

51.14. Miklóska feszes arca, amint előbb álmélkodik, lassan széthull a hallottak után, ellágyul, sírással küzd, ami végül is kitör belőle szuszogással, görcsös lihegéssel. Az öröm, a boldogság könnyei. Ügyetlenül keni szét az arcán, nem szokott sírni.

51.15. Aztán mély lélegzetekkel lassan visszarendezi az arcát.

51.16. Miklóska alakja, amint gyakorol, kidolgozott izmain futkároz a mozgó falevelek között áttörő fény. Közben nem látjuk, csak halljuk Csillát:

56.16. Azt látjuk, mikor Zoltán ügyetlenül beleesik a nő karjaiba.

És itt vége. A kép kimerevít.

(Ha amerikai vég kell, akkor találkoznak, Zoltán beleesik a lány karjaiba, összeborulás).

V É G E

(1980.05.07.)